Egyre több időt töltünk kint, nagyjából elég jól haladok a kinti munkálatokkal is. Igaz, a Kicsik árnyékként követnek, gondosan ügyelnek, hogy egy darab „részemet” mindig foghassák :)
Vannak kis kerti szerszámaik, egy darabig el is kapirgálnak, de általában szeretik, ha valamit Velük csinálok, ezért hamar eljön a: „szomjas vagyok, pisilni kell, elfáradtam" ideje.
Sorra látogatjuk a kerti kis barátainkat is: a vadgalambok általában a tetőn turbékolnak, a varjakat mostanában nem olyan sűrűn látjuk, -Nekik mindegyik A Varjú bácsi (a Mazsolából)-, megnézzük a pincebogarat, aki nevéhez hűen a pincében a krumplik között lakik, a csigákat (na ők sokan vannak, túl sokan is, lerágnak mindent, ezért most is dugdostunk fokhagymát riasztónak az általuk kedvelt növények mellé: rebarbara, sóska). Ki sem szedem ezeket, legfeljebb jövőre újra dugdosok be újat.
A békákat először hiába kerestük az üvegházban (tavaly kettő lakott ott), míg egyszer csak a fügebokor alatt láttunk egy szép varangyosat.
Meg kiderült, hogy az egyik elhanyagolt, elfüvesedett virágosládában két kis zöld levelibéka lakik. A kiálló fűszálakon mutatnak be tornamutatványokat, ha épen úgy hozza a kedvük. Úgyhogy meghagyom nekik ezt ládát, amibe virágot terveztem telepíteni.
A Kicsik félelmének nagy forrása: Dongóvári Uraság (egy nagy potrohú dongó, akitől még Felícia is pánikolt, még 2 éve is) de néhány történettel sikerült már némiképp javítanom a helyzeten.
Ricsike metszeni szokott segíteni, vagyis levágja az elszáradt növényi szárakat, pl. édeskömény, csicsóka…most már megkérdezi, hogy mit szabad, mert egyik tavaszon (úgy 3 évvel ezelőtt) megmetszett MINDENT a kertben, a rózsákat, az összes lágyszárú növényt, az Apja mikor meglátta, majdnem idegrohamot kapott.
Jó, hogy vidéken lakunk és jó ezeket a napokat megélni.