Nyári pillanatok

Hihetetlen, hogy már lassan a nyár felénél tartunk!

Az elmúlt időszak eseményei tőmondatokban:
A nagy esőzések idején a mi kertünket is elárasztotta a belvíz. Szerencsére nem jutottunk azok sorsára, akiknek a házát és ingóságait elvitte az ár, de megtapasztaltam a víztakarékoskodás minden fortélyát (vájdlingban mosogatás, zuhany-spórolás és az angol wc hiánya).

Most pedig hőség van, amolyan napon 50 fokos.

Idén nem sok mindent tettem el (gyümölcs), részben mert nem sok termett, részben mert idén nagyon magas az áruk.
A kertben a növények a magasított ágyásnak köszönhetően sikeresen átvészelték a belvizet, de a pince katasztrofális állapotban van.

Két nyári program között a kertben igyekszek megfékezni az életképes gyomok terjedését illetve a napi munkámat próbálom valahogy kivitelezni.

A nyári szünetünk most sem a passzív, hanem az aktív pihenésről szól, Klasszikus, soknapos családi nyaralás idén sincs, de igyekszem olyan programokat találni, ami könnyen megoldható és tartalmas is:

Merre is járunk?

Nagyszülők látogatása a Börzsöny-vidékén:




A lányok az ottani kertben:

Felícia

Patrícia

Virág

Receptes vonatkozású bejegyzések:

Börzsöny-vidéki kincsek 2.
Lekvárfőzés nyaraláskor


Folyt. köv.

Tavaszi napok

Jócskán elmaradtam az írással, pedig terveztem farsangi képeket is feltenni. Nekem fontos lenne, hogy ha röviden is, de rendszeresen írjak ide (is), mert ez egyfajta összegzés számomra.

A mindennapokban nem mindig látom át folyamatában a dolgokat, megerősítést máshonnan nem igen kapok, itt viszont egyfajta rálátásom van egy-egy rövid időszakra (még ha túlságosan nem is szeretném kitárni az életünket).

Elég sok új teendőm van, a másik blogomban időnként röviden beszámolok az aktuális főzőtanfolyami foglalkozásokról.

Ezenkívül én is tanulok: kineziológiát illetve a Schüssler-sókról.

Hamarosan kész lesz az új honlapom is, ami összefoglalója lesz tevékenységemnek, összeállt egy egésszé az a sok-sok rész, amivel évek óta foglalkozok.


Természetesen a háztartás sem vált önműködővé, a kert sem és a gyermeknevelés is sok kihívást tartogat nap mint nap számomra. Nehezebb, mert jóval kevesebbet pihenek és feszültebb vagyok.

De talán nem is ez a fő dolog, ami a gyökérprobléma, hanem inkább a visszajelzések.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy könnyebb-e ott, ahol a tágabb család hasonló értékrenddel és életfelfogással bír?

Néhány kép a közelmúltról:


Ricsi fiammal palántáknak magokat ültettünk (paradicsom és paprika)



A két Kicsi:

Virág

Patrícia

Nekik is frizurát kellett csinálnom a nagylány ritmikus torna versenye alkalmából :)

Mi újság?

Sokszor kérdezik ezt az emberek egymástól. De vajh, mi a mögöttes jelentése?

1. Ha csak pusztán jelentés nélküli udvariassági formula, -nagyon gyakran rövidítve használják, vagyis: mizújs?- akkor erre egy válasz lehetséges: kössz, jól. És te?

-Én is. Nincs semmi különös - jön a válasz.

És ebben ki is merült a társalgás.

Ha erre a nulla mögöttes jelentéstartalmúra valaki levegőt vesz és pár mondatban vázolni szeretné életét, rendszerint értetlen arccal találja szemben magát: mégis kit érdekel, te szerencsétlen? - olvasható ki a pillantásból.

A franciák kérdezik egymástól: ça va? (minden oké? jól vagy?)
A válasz szinte mindig: ça va, kötelező jelleggel.
A ça va pas ugyanis nem illendő, erre értetlenül néznének, vagy nagyon bizalmas kapcsolatot feltételez, olyas valaki kérdezőt, akinek elsírhatjuk a "nem jól vagyok"-unkat.




2. A Mi újság-os kérdező másik típusa valami nagy dolgot szeretne hallani, vagy azért kérdez, hogy viszont kérdezzék tőle és ő elmesélhesse, hogy:
-Van ám újság! A gyerek bejutott az egyetemre, neki volt majdnem a legtöbb pontszáma.
Vagy: befizettünk egy új kocsira, vagy: épp most jöttünk haza a nyaralásból.

Szóval van újság.

Gyerektől is gyakran kérdezik, mi újság az óvodában/iskolában? Azt, hogy mi újság van VELED, viszont soha nem kérdezik, mert az nem számít. Csak a külső történések, hogy hány ötöst, vagy dicséretet kapott, hány verset tanult az óvodában, hány foga van, hány szót tud. Mert ez valami.

Pillanatképek:

Gyerek: Festettem egy képet.
Felnőtt: És, kiállították?
Szülő (vagyis én): Nem, nem állították ki, „csak” itthon festett, a maga örömére.

.....


Gyerek: (magától elmond egy verset)
Felnőtt: Ugye az óvodában tanultad?
Én: Nem, nem az óvodában tanulta, ezt kivételesen tőlem hallotta...
Felnőtt: Na jól van, megnyugodtam, nincs lemaradva a többi gyerekhez képest, már attól féltem, hogy otthon nem tanul semmit.

.......

Felnőtt: Hallom voltál versenyen.
Gyerek: Igen.
Felnőtt: És hányadik lettél?
Gyerek: ….
Felnőtt: Nem baj, majd legközelebb nyerni fogsz!

(Na ha eddig nem volt összetörve, ETTŐL garantáltan össze fog. Ha eddig nem érezte vesztesnek magát, mostantól kezdve annak fogja.)

3. Ha esetleg azt mondom a Mi újság-ra, hogy újság az nincs, de új-ság az van, azaz újdonság a hétköznapokban, élmények, mert pl. bensőséges napokat éltünk meg, a kinti hidegre fittyet hányva melegen duruzsoló teáskanna mellett kifliket hajlítgattunk, elolvastuk ismét Pettson és Finduszt, akkor vagy szánakozó mosoly a felelet vagy felsóhajt a kérdező:
De jó! Nektek még erre is van időtök!


És Te?
Minek örültél ma? Mit olvasol? Milyen gondolatok foglalkoztatnak?

Mi újság VELED? Mesélj! Mert engem érdekel!