Szülinaposok: 5 évesek!

November 18-án lettek 5 évesek a Kicsik. Az ajándék főleg a pónikról szólt, ezek a műanyagból (hmm) készült, néha szárnyas, néha egyszarvú-pónik a nagy kedvencek mostanában.

Öltöztetik őket, még fürdőruhát is ügyködnek rájuk, volt, hogy még szárit is tekertek nekik :), gyöngyöt fűznek a nyakukba. Aztán gyöngyökből, vadgesztenyéből ebédet főznek, a sütőbe csakis edényfogó kesztyűvel nyúlnak, asztalhoz ülnek, kanalaznak.

Utána a zsebszámológépek laptoppá avanzsálnak, 3-4 kistáska dugig megtömve kulcsokkal, mobillal, papírokkal, tollakkal, sminkkel. Meg babaruhával, gyöngyökkel (több doboznyi, szóródik szerteszét)

Nagy a jövés-menés, sokszor hallom a: le vagyok maradva sietnem kell-et.
Ha magamat szeretném látni kívülről, nem kell ám tükör, elég ha 10 percig figyelem, hogy mit csinálnak :)

Szülinapi torta

A torta kakaós tésztából készült és gesztenyekrém aszalt meggyel a töltelék.

Tízbe lépő

Beléptünk a tízesek táborába. Innentől menthetetlenül haladunk a kamaszkor felé.

Jó ideje már nagyjából nyugodt, elgondolkodó, a könyveket bújja és hiper érzékeny.

Kisgyereknek nagyon más volt. Első gyerekem és hegyeket építettem tervekből, többszörösen kidolgozott forgatókönyveket írtam…aztán mikor megszületett azt hittem mindenki bólogatni fog. Ha nem is helyeselnek, de mellém állnak, vagy legalább hagyják, hogy az anyja legyek.
Kiderült, hogy még a legapróbb dolgot is „rosszul” csinálom, rosszul akarom, egyáltalán honnan vannak ilyen elszállt ötleteim?

Majd még én is elhittem, hogy az anyát és a rokonokat egyformán kell szeretni, s ne kötődjön túlságosan hozzám. Belül persze mást éreztem és ezt a lelki vívódást a gyerek is visszatükrözte, nyugtalan volt, folyton menni akart. Nem érezte a stabilitást.

Az a bizonyos forgatókönyv jópárszor átíródott, módosult, de kitartottam az elvarázsoltnak titulált ötleteim mellett és az általam jónak tartott módon cselekedtem. Így lett egyre letisztultabb a helyzet. Évek elteltével…



Most is szerteágazó, nyüzsgő, mert minden érdekli, de nem úgy nyugtalan.

Elhozta gyerekkorom kedvenc könyveit, s azokat veszi sorra: Pöttyös könyvek, Delfin könyvek.

Bezzeg az én időmben, Hárman a szekrény tetején, Jeripusz, Mi szemüvegesek, Dagi, A bűvös sapka...

Leginkább Ő hasonlít hozzám négyőjük közül, de gyerekkori énemnél élénkebb, bátrabb, erősebb az önbizalma és nem annyira önmarcangoló.

Nyugis időszak ez, nyújtanám, ameddig lehet….nem tudom mennyit billent majd rajtunk a kamaszkor?


(Fotózásnál Ő is kicsit izgul :)