Egészségnap gyerekeknek a Soham Jógastúdióban

Időpont: február 11. szombat 11 óra

Program:

• gyermek jóga foglalkozás (Puskás Bea)

(részvételi díj: aki először jön: ingyenes, második órától kezdve: 500 ft/fő)

• diavetítéses előadás gyerekeknek az egészséges táplálkozásról (Kálmán Renáta)

*Sütikóstoló is lesz!

Helyszín: Szeged, Petőfi Sándor sgt. 41. csengő: 8

Táplálkozás gyermekközelben

Egy, már deresedő novemberi reggelen meghívást kaptam a zsombói általános iskolába, hogy előadást tartsak gyerekeknek, az egészséges táplálkozásról.

Könnyű dolgom volt, mert érdeklődéstől csillogó szempárok, lázas jelentkezés és élénk részvétel jellemezte az ott eltöltött időt.

Építettünk piramist ételekből, felkészültünk a téli időszakra, és az is kiderült, hogy a gyerekek igenis szeretik a zöldségeket! :)

Köszönet János tanító bácsinak, aki megszervezte az egész programot!

Napjaink mostanában

A gyerekek továbbra is délig vannak az óvodában, iskolában. Pontosabban a két iskolás addig, amíg a délelőtti órák tartanak.

Ebéd után pedig megyünk vissza hegedűre, zongorára, kerámiára, ritmikus tornára stb.
Ha jó idő van, akkor ez biciklivel is működik.

A munkámat úgy osztom be, hogy kora reggel és délelőtt, illetve késő délután végzem. A tanfolyamok pedig többnyire hétvégén vannak.

Ha konzultációra jönnek, az jelenleg inkább a hétvége és a késő délután.

Hétközben igyekszek gyorsabban elkészíthető (de nem félkész) ételeket főzni. Amik kedvencek és jól beváltak, az a rizskoch vagy köleskoch, a szilvás gombóc, nudli, tarhonyás krumpli.

Levesek közül: krumplileves, brokkolileves, bableves, barna rizses leves, lencseleves.

Két-, háromnaponta sütök kenyeret, amit sikerült annyira leegyszerűsítenem, hogy nem dagasztom, hosszú ideig, csak amíg feltétlenül szükséges, majd kelesztem, átgyúrom és megy a cserépedénybe. (Recept hamarosan...)

Tízóraira alkalmas péksütemény vagy más sütemény is 2 naponta készül.

Ilyen például a kenyértésztából lecsípett tészta, amiből zsemle sül, vagy gyakran van kakaós vagy karobos csiga, pogácsa.
Illetve valamilyen pite, lepény (almás pite, meggyes).

Hétvégén illetve ha több időm van rá, akkor jöhet bonyolultabb étel is.

Alföldi szüret

Még a hó elején sikerült leszüretelni a tőkéken ottragadt fürtöket. A java a nyár során elfogyott közvetlen fogyasztással, de maradt rajta valamennyi, aminek mennyiségét kicsit alábecsültünk, mert körülbelül 30 üveg szőlőlé készült végül belőle.

A szedés nem éppen autentikus módon zajlott, lévén se puttonyunk, de még szőlőhegyünk sem. Ez csak amolyan alföldi szőlőszüret vödrökkel.

A leszedett fürtök a présbe kerültek, majd a levet rövid forralás után üvegekbe töltöttem. Ennek menete vagyis a tavalyi beszámoló olvasható: itt.

A termés magas cukortartalmát bizonyítják a préseléskor szédelegve keringő darazsak.

A gyerekek meg poharat tartva a kifolyó alá, azon frissiben ihatták az édes nedűt...

Iskolai tízórai ötletek

Több változással kezdődött a mostani tanév, érdekes módon ahol nehézségre számítottam ott nem jött be, amit viszont egyszerűbbnek véltem, arra több energiát kell fektetnem, mint gondoltam.

A két Kicsi ¼ 12-ig van az oviban, a Nagyok meg óraszám-függően. A Fiamnak elsős lévén 4 órája van, a Nagylánynak viszont leginkább 5.
Így fél 12-kor biztosan összeszedem legalább a 3 kisebbet.

A Művészeti Iskola órái és a többi más foglalkozás délután vannak, ezekre ebéd után megyünk vissza. Az edzések is inkább késő délután vannak.

Az étkezésük úgy alakul, hogy a tízórait eszik az iskolában, amit kis zsákban visznek. Zsinórral összehúzható és nagyon egyszerűen elkészíthető.




Az italt kis flakonban viszik, még egyelőre műanyagban, de szeretnék valami fém alkalmatosságot venni (olyat, ami nem hatalmas méretű, azzal nem sokra megyünk), mert a műanyagról sok rosszat olvastam, főleg ha melegen tárolódik benne a folyadék.

Tízóraira vagy házi péksüteményt vagy szendvicset visznek. Két éve a Nagylányom rendszeresen gyümölcssalátát vitt kis dobozkában, amit mini favillával evett meg.
Idén még csak almát csomagoltam eddig.

Folyadéknak citromos gyümölcstea, kókuszkaramell, karobital vagy malátakávé kerül az üvegbe. Mindenki mást szeret, úgyhogy ha nem teát csomagolok, akkor mindhárom másik elkészül…

Péksütemények közül eddig karobos csiga, szilvalekváros bukta, briós (madárka) és áfonyás-szezámos kalács készült.

A szendvicset megkenem lencsepástétommal, margarinnal (tudom, hogy nem a legjobb választás vagyis nem jó választás, de a vaj kilőve, a pálmazsír meg túl „zsíros” állagú), erre jön valami zöldség: cukkinikarika, paprika, illetve egyéb: tofu (reszelve vagy szeletben) vagy növényi sajt (ezt a 4 gyerek közül csak egy szereti, amit megértek, mert számomra is borzalmas az íze).
A Nagylányom pedig időnként sima sajtot visz (ő eheti).

Paradicsom nem kerül bele, mert szétáztatja a szendvicset, harapni meg kockázatos lenne…

A csíráztatást tavasszal elhagytam, de lassan nekifogok ismét. Nyáron nem szoktam, hiszen rengeteg friss zöldség van, amit közvetlenül a kertből tudok szedni.

Az eltelt 3 hét nagyon zsúfolt volt, egyrészt rengeteg kezdeti elintézendő dolog volt, másrészt a szokásos dolgokat sem vállalta át tőlem senki :) így nem értem rá még mindent rendesen kialakítani…
(A lakás egy része is elég kaotikus.)

Akinek van ötlete tízórai-ügyben, örömmel olvasnám, köszönöm előre is.

Felrakom a gasztro-blogomba is ezt a bejegyzést, ahova jól esik, oda írjatok…

Szülinaptól az iskolai büféig

Már írtam, hogy szülinapot ünnepeltünk. Az iskolánkban szokás, hogy név- és születésnapok alkalmával visznek be valamit, megkínálni az osztálytársakat.

Az előző évek során is így történt, készítettem valamilyen reform édességet. A legtöbb gyerek általában egy zacskó cukrot vagy bolti kekszet visz. Múltkor, a névnapjára (május 20.) ribizlis korongokat sütöttem, egy részét viszont hazahozta, mondván volt olyan gyerek, aki nem kért belőle…

Nem tudtam eldönteni, hogy azért-e, mert előtte már jóllaktak valamivel azok a gyerekek, vagy azért, mert ránézésre nem vonzódtak megkóstolni. Azt tudom, hogy sajnos inkább a cukormázas, cukorkás édességek a menők.
Most ezért is inkább olyasmit vittünk (kókusztekercs), ami ízében inkább a hagyományos édességeket idézi.

Nehéz dolog, mert ahogy tapasztalom, a többség számára még mindig (vagy ne legyek optimista, hogy ez valaha is változik?) a ma divatos, cukormázas, cukorkás édességek, dobozos fagyi, fornetti termékek, bolti kekszek, chipszek, kóla stb. a menők.

Az iskolai büfé kínálata is erről tanúskodik. Mikor megnyílt, még lehetett almát kapni, ma a kereslet hiányában már nem. Mi ugyan nem gyarapítjuk a büfé bevételét, de talán kétszer előfordult, hogy a lányom is ott vett valamit, mert elfelejtettük a tízórait.

Nem tudom, hogy máshol az országban mi kapható az iskolai büfében? Gondolom a kínálat szinte mindig a keresletet tükrözi, azaz amire nincs igény, azt nem árusítják. Egy idő után biztosan nem. Ehhez át kellene állítani az emberek gondolkodásmódját, szokásait, táplálkozását. Persze ezzel nem mondok semmi újat.

Fotó: stock

Én szerencsére meg tudom oldani, hogy itthonról visz(nek) tízórait, ebédre pedig már itthon vannak, de mit csináljon az a szülő, aki nem tudja ezt megoldani?

Anyagilag sem bírnánk megfizetni azt a jelentős árkülönbséget, ami a boltban és az ott vásárolható termékek ára között van. Főleg ha majd egyszer mind a 4 gyerek iskolás lesz.
Mondjuk az egy dolog, megfizetni a szolgáltatást, nem is ez a leginkább szemet szúró számomra, hanem az, hogyha már ehhez folyamodik valaki és vásárol, akkor legalább legyen normális választék.

De hát amint az előbb megjegyeztem, a kínálat kereslet függő, tehát miért is árusítanának sárgarépa hasábokat vagy korpás zsemlét, ha nem veszi meg senki?
Van ehelyett halálfejes rágó, ami kékre színezi a nyelvet. Ez utóbbi a fiúk körében dívik. Sejtésem szerint jó eséllyel kell harcokat vívnom majd ezzel, mert ősztől a fiam iskolás lesz…

Miért vagyok otthon?

Szinte mindenki megkérdezi, hogy miért nem járnak még óvodába a Kicsik, s én miért nem megyek még mindig "vissza" dolgozni?

A Nagyok a helybéli iskolába illetve óvodába járnak, a Kicsik pedig még itthon vannak velem.
A két nagyobbik 2,5 illetve 3 éves korában kezdte az óvodát, amit szeretnek, jó közösségbe és (óvoda)pedagógusokhoz tartoznak, úgy érzem viszonylag kiegyensúlyozottak, s én is nyugodt lélekkel engedem reggel útjukra őket.

A Kicsik esetében viszont mégis úgy döntöttünk, hogy még egy darabig (nagyjából 4-4,5 éves korukig) várunk ezzel, mert:

1. tejallergiásak, s ezért tejmentes diétát folytatnak
2. ikrek, eleve ketten vannak, s nem egyedül, így van társuk a játékban
3. évvesztesek , s amúgy is 4 évig járnának oviba
4. utoljára hagyom azt, ami egyébként a legtöbbet nyom a latban,
hogy: mert én belül úgy érzem, hogy ez így jó nekünk.


Még szeretném, ha kitolódna az az idő, amit együtt töltünk és olyasmikre is jutna lehetőség, amire egyébként nem lenne, vagy amire hétvégén nem lenne mód.

Vagyis: most szót engedtem annak a belső hangnak, ami halványan, de egyre erősödően ezt súgja, s megerősít ebben.




Persze sokan bólogatnak, hogy: azért, mert "megtehetem"…


Megtehetem igen, mert meg szeretném tenni.

Nem azért, mert akkora anyagi javakkal bírok, meg hogy mert nem érint a gazdasági és egyéb válság…
Kétségkívül az lenne a kézenfekvő, ha én is az általános mintát követném, amit a világ megszokott „rendje” sugall, de ha belegondolunk és alaposabban megvizsgáljuk, talán mégsem teljesen logikus az, mert:

Ha osztok-szorzok-összeadok, akkor arra jutok, hogy mivel így sok mindent nem kell kívülről behozni, mert pl. az étel itthon készül, a javarészt kertben megtermelt terményekből, vagy a valahol megvásárolt, de a lehető legkevésbé feldolgozott alapanyagokból (gabona), valamint, amit tudok, azt elkészítem itthon, ezért így ez költségtakarékosabb út (persze munka az nagyságrenddel több van vele).
És hát más területekre vetítve is érvényes ez a megtakarítás.
Összességében véve azt szoktam mondani, hogy: nem szeretnék azért „kintre” elmenni pénzt keresni, hogy azt a pénzt odafizessem másnak (benzinre, boltosnak, szépségápolási egységeknek stb.).
Nekünk jelenleg így egyszerűbb.
Ezenkívül tudok a gyerekekkel foglalkozni, figyelemmel kísérni az életüket és például nyelvet is tanulunk itthon.
Persze ez csak néhány gondolat, ennél jóval árnyaltabb a kép: előnyökkel és hátrányokkal.
Mindezt végzem jól—rosszul, a magam hibáival együtt.
Majd 20 év múlva nagyobb rálátásom lesz erre, s akkor majd levonom a konklúziót.