Mióta leszedtük a terasz ablakait hétvégén kint ebédelünk a teraszon, nyári szünetben meg majd hétköznapokon is itt fogunk, igaz akkor csak öten.
A himbálódzó fa-szélharangok egymásnak ütődve tompán kopácsolnak, a fémcsengők lágyan csilingelnek. Népes társaság, vannak egy-páran, engem kifejezetten megnyugtat ez a fajta muzsika.
Mikor az első faharangot megvettem, cirka 7 éve, a férjem kijelentette, hogy olyan, mintha egy tehéncsorda vonulna el éppen, így a kolomp nevet kapta…vagyis aztán kapták, mert valami csoda folytán arra lettem figyelmes, hogy időközben társai is lettek a kolompomnak. Ezek szerint jól választottam…
2 megjegyzés:
Micsoda szép nagy aztal, kényelmes székek! S végre a ház Urát is láthatjuk! Nagyszerű dolog kint enni. Budafokon csak egy picike teraszunk van, de ahogy bejön a jó idő, mindig kint eszünk. Nagyon szeretem.
Szélcsengő: volt egy kellemes hangú, nádból készült darabom. De elajándékoztam. Párom nemigen szereti az ilyesmit, ahogy például a gyertyákat, füstölőket sem. Nem baj, megvagyok nélküle, és jó helyre került...
Elég ritkán sikerül lencsevégre kapnom :)
Nálunk is hasonló: a füstölő-meditációs zene kérdésben egyeztetnünk kell, mert más az ízlésünk. A Nag champa illattal a világból ki lehet kergetni, nekem meg a kedvenncem.
Általában hétköznapokon estig iktatom be illetve a zenét hétvégén fülhallgatóval oldom meg.
Az ízekben meg igyekszem úgy alakítani, hogy mindenkinek jó legyen. A kaprot például kizárólag én szeretem, így kapros étel nem készül.
Férjem inkább a piramisok iránt érdeklődik.
Megjegyzés küldése