2009. június 20., szombat

Szülinaptól az iskolai büféig

Már írtam, hogy szülinapot ünnepeltünk. Az iskolánkban szokás, hogy név- és születésnapok alkalmával visznek be valamit, megkínálni az osztálytársakat.

Az előző évek során is így történt, készítettem valamilyen reform édességet. A legtöbb gyerek általában egy zacskó cukrot vagy bolti kekszet visz. Múltkor, a névnapjára (május 20.) ribizlis korongokat sütöttem, egy részét viszont hazahozta, mondván volt olyan gyerek, aki nem kért belőle…

Nem tudtam eldönteni, hogy azért-e, mert előtte már jóllaktak valamivel azok a gyerekek, vagy azért, mert ránézésre nem vonzódtak megkóstolni. Azt tudom, hogy sajnos inkább a cukormázas, cukorkás édességek a menők.
Most ezért is inkább olyasmit vittünk (kókusztekercs), ami ízében inkább a hagyományos édességeket idézi.

Nehéz dolog, mert ahogy tapasztalom, a többség számára még mindig (vagy ne legyek optimista, hogy ez valaha is változik?) a ma divatos, cukormázas, cukorkás édességek, dobozos fagyi, fornetti termékek, bolti kekszek, chipszek, kóla stb. a menők.

Az iskolai büfé kínálata is erről tanúskodik. Mikor megnyílt, még lehetett almát kapni, ma a kereslet hiányában már nem. Mi ugyan nem gyarapítjuk a büfé bevételét, de talán kétszer előfordult, hogy a lányom is ott vett valamit, mert elfelejtettük a tízórait.

Nem tudom, hogy máshol az országban mi kapható az iskolai büfében? Gondolom a kínálat szinte mindig a keresletet tükrözi, azaz amire nincs igény, azt nem árusítják. Egy idő után biztosan nem. Ehhez át kellene állítani az emberek gondolkodásmódját, szokásait, táplálkozását. Persze ezzel nem mondok semmi újat.


Fotó: stock

Én szerencsére meg tudom oldani, hogy itthonról visz(nek) tízórait, ebédre pedig már itthon vannak, de mit csináljon az a szülő, aki nem tudja ezt megoldani?

Anyagilag sem bírnánk megfizetni azt a jelentős árkülönbséget, ami a boltban és az ott vásárolható termékek ára között van. Főleg ha majd egyszer mind a 4 gyerek iskolás lesz.
Mondjuk az egy dolog, megfizetni a szolgáltatást, nem is ez a leginkább szemet szúró számomra, hanem az, hogyha már ehhez folyamodik valaki és vásárol, akkor legalább legyen normális választék.

De hát amint az előbb megjegyeztem, a kínálat kereslet függő, tehát miért is árusítanának sárgarépa hasábokat vagy korpás zsemlét, ha nem veszi meg senki?
Van ehelyett halálfejes rágó, ami kékre színezi a nyelvet. Ez utóbbi a fiúk körében dívik. Sejtésem szerint jó eséllyel kell harcokat vívnom majd ezzel, mert ősztől a fiam iskolás lesz…

4 megjegyzés:

napmátka írta...

Igen, ez nem lehet könnyű a gyerekes szülőknek...
Már magamon is le tudom mérni, hogy mennyivel normálisabb dolgokat (és kiegyensúlyozottabban) tudok enni, mióta itthon dolgozom...

Renata írta...

Nehéz ügy a munkahelyi étkezés is. Bár Gitta (nyersételes blog) írta, hogy náluk bevezették a gyümölcsöket a munkahelyen, amit a cég finanszíroz.

A férjem itthonról viszi évek óta az ebédet, amit előző nap főzök, de nem tudja megmelegíteni...
Meg elég sokszor ki is borul szállítás közben.
Mikor én munkahelyen dolgoztam, napközben hideget ettem, este 7 után mikor hazaértem, meg már nem főztem.
Elég sok minden reformra szorul még, a közétkeztetésre nagyon ráférne.

Hanga írta...

Míg kisebbek voltak gyerekeim, nem okozott gondot az egészséges táplálásuk, de mióta egyetemre, gimnáziumba járnak, kínszenvedés nekik is a menza. Fiam nem eszik húst, a menzán pedig nemes egyszerűséggel ráborítják a pörköltet, stb,-t a főzelékre tésztára, így már hozzá sem nyúl. Csomagolni én is csak hideget tudok, mert melegítésre nincs mód. Tényleg van még hova fejlődnünk.

Renata írta...

Hanga!
Ettől tartok én is, hogy ha már delet jóval túlhaladva érnek haza, akkor mit tudnak enni?
Felnőtt még elviszi a dobozkában az ételét, de a kamaszoknál nem hiszem, hogy bejön ez, túl nagy macera.