2009. április 15., szerda

Bogarászás

Egyre több időt töltünk kint, nagyjából elég jól haladok a kinti munkálatokkal is. Igaz, a Kicsik árnyékként követnek, gondosan ügyelnek, hogy egy darab „részemet” mindig foghassák :)

Vannak kis kerti szerszámaik, egy darabig el is kapirgálnak, de általában szeretik, ha valamit Velük csinálok, ezért hamar eljön a: „szomjas vagyok, pisilni kell, elfáradtam" ideje.

Sorra látogatjuk a kerti kis barátainkat is: a vadgalambok általában a tetőn turbékolnak, a varjakat mostanában nem olyan sűrűn látjuk, -Nekik mindegyik A Varjú bácsi (a Mazsolából)-, megnézzük a pincebogarat, aki nevéhez hűen a pincében a krumplik között lakik, a csigákat (na ők sokan vannak, túl sokan is, lerágnak mindent, ezért most is dugdostunk fokhagymát riasztónak az általuk kedvelt növények mellé: rebarbara, sóska). Ki sem szedem ezeket, legfeljebb jövőre újra dugdosok be újat.

A békákat először hiába kerestük az üvegházban (tavaly kettő lakott ott), míg egyszer csak a fügebokor alatt láttunk egy szép varangyosat.
Meg kiderült, hogy az egyik elhanyagolt, elfüvesedett virágosládában két kis zöld levelibéka lakik. A kiálló fűszálakon mutatnak be tornamutatványokat, ha épen úgy hozza a kedvük. Úgyhogy meghagyom nekik ezt ládát, amibe virágot terveztem telepíteni.


Virág

A Kicsik félelmének nagy forrása: Dongóvári Uraság (egy nagy potrohú dongó, akitől még Felícia is pánikolt, még 2 éve is) de néhány történettel sikerült már némiképp javítanom a helyzeten.

Ricsike metszeni szokott segíteni, vagyis levágja az elszáradt növényi szárakat, pl. édeskömény, csicsóka…most már megkérdezi, hogy mit szabad, mert egyik tavaszon (úgy 3 évvel ezelőtt) megmetszett MINDENT a kertben, a rózsákat, az összes lágyszárú növényt, az Apja mikor meglátta, majdnem idegrohamot kapott.

Jó, hogy vidéken lakunk és jó ezeket a napokat megélni.

7 megjegyzés:

napmátka írta...

Jó volt így egy kicsit részesévé válni kerti időtöltéseiteknek, a meséknek, a csodáknak.
Nagyon jól oszthatod be az idődet, ha ennyi mindenre jut, s még a kerttel is jól haladsz!

Renata írta...

Napmátka!
Köszi!
Én mondjuk sokszor úgy érzem, hogy Sziszifusznak szegődtem :)
Ezért is érzem fontosnak időnként LEÍRNI, hogy mik történnek, hogy kicsit rálássak.
Köszi, hogy olvasol és hogy kapok visszajelzést. Fontos.

napmátka írta...

Mindenkinek az! Itt is remek az új fejléc a lányokkal! Olyan üde, mint ők maguk!

Judit írta...

Van valami oka a Kicsik közelségigényének? Betegség vagy ilyesmi. Valamiért a kontinuum-elv jutott eszembe rólatok, olvastad?
Ez az igazi élet, amit ti a kertben csináltok! :)

Renata írta...

Judit!
Ilyen típusok... Ricsi is hasonló, Felícia inkább nagyobb korában lett ilyen, de ő nem annyira.
Vele még nem mertem úgy csinálni a dolgokat, ahogyan azt belülről jónak éreztem. Aztán mikor olvastam hasonlókról, amit Te is említesz, pl. a kontinuum-elv is, ez egyfajta megerősítés volt számomra.
A környezetem (tágabb család, lakóhely, ismerősök) ugyanis ezzel homlokegyenest ellentétesen él, gondolkodik, vélekedik.
Felíciában benne van minden bizonytalanságom, a többiekben már kevésbé.
Nem tudom azt mondani, hogy x vagy y nevelési elvet teljes mértékben osztok, de jó megerősítésre lelni bennük, hogy nem annyira elvarázsolt az én belső érzésem. No meg igazítani is kell sok mindenben az elképzeléseimet, mert ugye: hely idő, körülmények. Miből mit lehet megvalósítani.
Sokszor érzem, hogy jobb lenne más, de hiába erőlködök. Ilyenek például a játékok is: rengeteg műanyag játék van, sajnos. Hadd ne mondjam, hogy nem én vettem ezeket. A másik, hogy a környezetünkben is olyan szemléletű családok élnek, akik ilyen szempontból a mai világban uralkodó szemléletet osztják.

"Az elveszett boldogság nyomában"- ebbe még csak belekezdtem, de nem sikerült még elolvasnom. Lassan külön könyvespolcot nyitok a sürgősen elolvasandó könyveknek...

Vali írta...

Szia!
Nagyon jó így olvasgatni a gyermekeidről, a közös kerti "kirándulásokról".
Hát minden tiszteletem a Tiéd, hogy így meg tudod oldani a csemetéid programjait.
Csillogós szeműek a gyermekeid.

Renata írta...

Köszi Vali!
Igen, a messzebbre való kiruccanások nehézkesebbek.
Egy nagyobb fa hiányzik az udvarból, mert amik vannak, azok kisnövésűek.
A fiamnak meg ez kellene most nagyon: egy mászható fa.

Érdekes, hogy a 4 gyereket összehasonlítva a két legkisebb van leginkább el "nagyobb esemény" nélkül.