2009. április 15., szerda

Bogarászás

Egyre több időt töltünk kint, nagyjából elég jól haladok a kinti munkálatokkal is. Igaz, a Kicsik árnyékként követnek, gondosan ügyelnek, hogy egy darab „részemet” mindig foghassák :)

Vannak kis kerti szerszámaik, egy darabig el is kapirgálnak, de általában szeretik, ha valamit Velük csinálok, ezért hamar eljön a: „szomjas vagyok, pisilni kell, elfáradtam" ideje.

Sorra látogatjuk a kerti kis barátainkat is: a vadgalambok általában a tetőn turbékolnak, a varjakat mostanában nem olyan sűrűn látjuk, -Nekik mindegyik A Varjú bácsi (a Mazsolából)-, megnézzük a pincebogarat, aki nevéhez hűen a pincében a krumplik között lakik, a csigákat (na ők sokan vannak, túl sokan is, lerágnak mindent, ezért most is dugdostunk fokhagymát riasztónak az általuk kedvelt növények mellé: rebarbara, sóska). Ki sem szedem ezeket, legfeljebb jövőre újra dugdosok be újat.

A békákat először hiába kerestük az üvegházban (tavaly kettő lakott ott), míg egyszer csak a fügebokor alatt láttunk egy szép varangyosat.
Meg kiderült, hogy az egyik elhanyagolt, elfüvesedett virágosládában két kis zöld levelibéka lakik. A kiálló fűszálakon mutatnak be tornamutatványokat, ha épen úgy hozza a kedvük. Úgyhogy meghagyom nekik ezt ládát, amibe virágot terveztem telepíteni.


Virág

A Kicsik félelmének nagy forrása: Dongóvári Uraság (egy nagy potrohú dongó, akitől még Felícia is pánikolt, még 2 éve is) de néhány történettel sikerült már némiképp javítanom a helyzeten.

Ricsike metszeni szokott segíteni, vagyis levágja az elszáradt növényi szárakat, pl. édeskömény, csicsóka…most már megkérdezi, hogy mit szabad, mert egyik tavaszon (úgy 3 évvel ezelőtt) megmetszett MINDENT a kertben, a rózsákat, az összes lágyszárú növényt, az Apja mikor meglátta, majdnem idegrohamot kapott.

Jó, hogy vidéken lakunk és jó ezeket a napokat megélni.

7 megjegyzés:

erős ildikó írta...

Jó volt így egy kicsit részesévé válni kerti időtöltéseiteknek, a meséknek, a csodáknak.
Nagyon jól oszthatod be az idődet, ha ennyi mindenre jut, s még a kerttel is jól haladsz!

Renata Kalman írta...

Napmátka!
Köszi!
Én mondjuk sokszor úgy érzem, hogy Sziszifusznak szegődtem :)
Ezért is érzem fontosnak időnként LEÍRNI, hogy mik történnek, hogy kicsit rálássak.
Köszi, hogy olvasol és hogy kapok visszajelzést. Fontos.

erős ildikó írta...

Mindenkinek az! Itt is remek az új fejléc a lányokkal! Olyan üde, mint ők maguk!

Judit írta...

Van valami oka a Kicsik közelségigényének? Betegség vagy ilyesmi. Valamiért a kontinuum-elv jutott eszembe rólatok, olvastad?
Ez az igazi élet, amit ti a kertben csináltok! :)

Renata Kalman írta...

Judit!
Ilyen típusok... Ricsi is hasonló, Felícia inkább nagyobb korában lett ilyen, de ő nem annyira.
Vele még nem mertem úgy csinálni a dolgokat, ahogyan azt belülről jónak éreztem. Aztán mikor olvastam hasonlókról, amit Te is említesz, pl. a kontinuum-elv is, ez egyfajta megerősítés volt számomra.
A környezetem (tágabb család, lakóhely, ismerősök) ugyanis ezzel homlokegyenest ellentétesen él, gondolkodik, vélekedik.
Felíciában benne van minden bizonytalanságom, a többiekben már kevésbé.
Nem tudom azt mondani, hogy x vagy y nevelési elvet teljes mértékben osztok, de jó megerősítésre lelni bennük, hogy nem annyira elvarázsolt az én belső érzésem. No meg igazítani is kell sok mindenben az elképzeléseimet, mert ugye: hely idő, körülmények. Miből mit lehet megvalósítani.
Sokszor érzem, hogy jobb lenne más, de hiába erőlködök. Ilyenek például a játékok is: rengeteg műanyag játék van, sajnos. Hadd ne mondjam, hogy nem én vettem ezeket. A másik, hogy a környezetünkben is olyan szemléletű családok élnek, akik ilyen szempontból a mai világban uralkodó szemléletet osztják.

"Az elveszett boldogság nyomában"- ebbe még csak belekezdtem, de nem sikerült még elolvasnom. Lassan külön könyvespolcot nyitok a sürgősen elolvasandó könyveknek...

Vali írta...

Szia!
Nagyon jó így olvasgatni a gyermekeidről, a közös kerti "kirándulásokról".
Hát minden tiszteletem a Tiéd, hogy így meg tudod oldani a csemetéid programjait.
Csillogós szeműek a gyermekeid.

Renata Kalman írta...

Köszi Vali!
Igen, a messzebbre való kiruccanások nehézkesebbek.
Egy nagyobb fa hiányzik az udvarból, mert amik vannak, azok kisnövésűek.
A fiamnak meg ez kellene most nagyon: egy mászható fa.

Érdekes, hogy a 4 gyereket összehasonlítva a két legkisebb van leginkább el "nagyobb esemény" nélkül.