Beléptünk a tízesek táborába. Innentől menthetetlenül haladunk a kamaszkor felé.
Jó ideje már nagyjából nyugodt, elgondolkodó, a könyveket bújja és hiper érzékeny.
Kisgyereknek nagyon más volt. Első gyerekem és hegyeket építettem tervekből, többszörösen kidolgozott forgatókönyveket írtam…aztán mikor megszületett azt hittem mindenki bólogatni fog. Ha nem is helyeselnek, de mellém állnak, vagy legalább hagyják, hogy az anyja legyek.
Kiderült, hogy még a legapróbb dolgot is „rosszul” csinálom, rosszul akarom, egyáltalán honnan vannak ilyen elszállt ötleteim?
Majd még én is elhittem, hogy az anyát és a rokonokat egyformán kell szeretni, s ne kötődjön túlságosan hozzám. Belül persze mást éreztem és ezt a lelki vívódást a gyerek is visszatükrözte, nyugtalan volt, folyton menni akart. Nem érezte a stabilitást.
Az a bizonyos forgatókönyv jópárszor átíródott, módosult, de kitartottam az elvarázsoltnak titulált ötleteim mellett és az általam jónak tartott módon cselekedtem. Így lett egyre letisztultabb a helyzet. Évek elteltével…
Most is szerteágazó, nyüzsgő, mert minden érdekli, de nem úgy nyugtalan.
Elhozta gyerekkorom kedvenc könyveit, s azokat veszi sorra: Pöttyös könyvek, Delfin könyvek.
Bezzeg az én időmben, Hárman a szekrény tetején, Jeripusz, Mi szemüvegesek, Dagi, A bűvös sapka...
Leginkább Ő hasonlít hozzám négyőjük közül, de gyerekkori énemnél élénkebb, bátrabb, erősebb az önbizalma és nem annyira önmarcangoló.
Nyugis időszak ez, nyújtanám, ameddig lehet….nem tudom mennyit billent majd rajtunk a kamaszkor?
(Fotózásnál Ő is kicsit izgul :)
Kisgyereknek nagyon más volt. Első gyerekem és hegyeket építettem tervekből, többszörösen kidolgozott forgatókönyveket írtam…aztán mikor megszületett azt hittem mindenki bólogatni fog. Ha nem is helyeselnek, de mellém állnak, vagy legalább hagyják, hogy az anyja legyek.
Kiderült, hogy még a legapróbb dolgot is „rosszul” csinálom, rosszul akarom, egyáltalán honnan vannak ilyen elszállt ötleteim?
Majd még én is elhittem, hogy az anyát és a rokonokat egyformán kell szeretni, s ne kötődjön túlságosan hozzám. Belül persze mást éreztem és ezt a lelki vívódást a gyerek is visszatükrözte, nyugtalan volt, folyton menni akart. Nem érezte a stabilitást.
Az a bizonyos forgatókönyv jópárszor átíródott, módosult, de kitartottam az elvarázsoltnak titulált ötleteim mellett és az általam jónak tartott módon cselekedtem. Így lett egyre letisztultabb a helyzet. Évek elteltével…
Most is szerteágazó, nyüzsgő, mert minden érdekli, de nem úgy nyugtalan.
Elhozta gyerekkorom kedvenc könyveit, s azokat veszi sorra: Pöttyös könyvek, Delfin könyvek.
Bezzeg az én időmben, Hárman a szekrény tetején, Jeripusz, Mi szemüvegesek, Dagi, A bűvös sapka...
Leginkább Ő hasonlít hozzám négyőjük közül, de gyerekkori énemnél élénkebb, bátrabb, erősebb az önbizalma és nem annyira önmarcangoló.
Nyugis időszak ez, nyújtanám, ameddig lehet….nem tudom mennyit billent majd rajtunk a kamaszkor?
(Fotózásnál Ő is kicsit izgul :)
8 megjegyzés:
Isten éltesse sokáig!Drága gyermek!!
Legyenek nagyon boldog, nyugodt kamaszévei (is)!
Isten éltesse sokáig és olvasson még nagyon sokat! Abigél? Fecskék és Fruskák? A macskát visszafelé simogatják? Hm?
Nagyon megható, amit írtál! És nagyon hasonlít Rád külsőleg is!:-)
Renáta baba!
Köszönöm, kedves vagy!
Napmátka!
Úgy legyen!
Messzenéző Minyon!
Köszi Neked is!
Igen, szerencsére vannak még, habár egy részét annak idején én is könyvtárból vettem ki. Emlékszem az összes zsebpénzemet könyvekre költöttem.
A Csíkos könyvek még most jönnek, azok egy kicsit komolyabbak. Nekem a kedvencem a Csipkebolt Brüsszelben volt, meg az Aranyeső.
Siccike!
Köszönöm Neked is és remélem hamarosan helyreáll a Net-hiányod!
Szívből gratulálok én is, mindkettőtöknek! :-)
Köszi szépen Neked is!
Isten éltesse Nagylányodat! A kamaszkor mind a szülőnek, mind a gyermeknek nagy próbatétel, főleg elsőszülöttünknél, de megértéssel, és egy jó adag humorral könnyen átvészelhető. Onnan tudod, hogy túl van rajta, mikor már Ő sopánkodik a tesói kamaszviselkedésén:))
Megjegyzés küldése