Az ötödik

Kaptam születésnapomra (december) egy gyönyörű indiai képeket tartalmazó falinaptárt, s realizáltam, hogy már az ötödik lapnál tartok...

Szívesen nyomnám le néha egy kicsit a ketyegő időt, hogy ne kelljen folyton "–tól-ig" intervallumba beleilleszteni egy-egy olyan dolgot, ami csak úgy magában jó és tarthatna tovább...

Az idősek egy része (az én ismeretségemben) általában pont a másik véglet, nekik nem halad a nap, van, hogy napokig lesik a postást, hoz-e valamit, vagy hogy történik-e végre valami esemény.
Persze nem erre vágyom, nekem nagyon jó, hogy pörögnek az órák/napok/hetek és úgy vélem tartalommal is bírnak a történések, de emellett tudom, hogy mennyi minden nem fér bele. Vagy egyes dolgokat kicsit jobban "megélni", ráfordítani egy kicsivel több időt.

A gyereknevelés és a háztartás mellett általában mindig csináltam valamit: tanultam vagy kiegészítő munkát végeztem vagy valami egyéb tevékenységet is folytattam. Mindezt úgy, hogy nem volt ehhez külön segítségem, a férjem pedig este 7 előtt sosem tudott hazajönni. Tehát csak úgy ment, hogy mindegyik gyerek jött velem mindenhova, illetve a tanulás hajnali 3-tól kezdődött, mert napközben erre nem volt lehetőség.

Szinte soha nem volt olyan, hogy: ma mivel teljen el a nap? Inkább azt tettem fel a mérlegre, hogy: ma mi fér bele a napba.
Így igencsak meglepődök, amikor megkérdezik tőlem, hogy nem unalmas-e "csak" itthon?
Hát nem...