Tavaszi napok

Jócskán elmaradtam az írással, pedig terveztem farsangi képeket is feltenni. Nekem fontos lenne, hogy ha röviden is, de rendszeresen írjak ide (is), mert ez egyfajta összegzés számomra.

A mindennapokban nem mindig látom át folyamatában a dolgokat, megerősítést máshonnan nem igen kapok, itt viszont egyfajta rálátásom van egy-egy rövid időszakra (még ha túlságosan nem is szeretném kitárni az életünket).

Elég sok új teendőm van, a másik blogomban időnként röviden beszámolok az aktuális főzőtanfolyami foglalkozásokról.

Ezenkívül én is tanulok: kineziológiát illetve a Schüssler-sókról.

Hamarosan kész lesz az új honlapom is, ami összefoglalója lesz tevékenységemnek, összeállt egy egésszé az a sok-sok rész, amivel évek óta foglalkozok.


Természetesen a háztartás sem vált önműködővé, a kert sem és a gyermeknevelés is sok kihívást tartogat nap mint nap számomra. Nehezebb, mert jóval kevesebbet pihenek és feszültebb vagyok.

De talán nem is ez a fő dolog, ami a gyökérprobléma, hanem inkább a visszajelzések.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy könnyebb-e ott, ahol a tágabb család hasonló értékrenddel és életfelfogással bír?

Néhány kép a közelmúltról:


Ricsi fiammal palántáknak magokat ültettünk (paradicsom és paprika)



A két Kicsi:

Virág

Patrícia

Nekik is frizurát kellett csinálnom a nagylány ritmikus torna versenye alkalmából :)

Az új év első napjai

Nehezen akaródzik így a téli szünet után ismét belelendülni a hétköznapi életbe, a sok jövés-menésbe.

A Kicsik a szünet előtti két hétben itthon maradtak, mert sok volt a csoportban beteg és jobbnak láttam így. Úgyhogy ők majdnem egy hónap után kezdték újra az ovit.

Az iskolában pedig lassan a félévi művészeti vizsgák következnek (hangszeres) illetve a bizonyítvány.

A szünetben mindegyik gyerek végre kipihenhette magát, nem kellett korán kelni, volt idő extra diavetítésre, több mesére, mint egyébként, kinti havazós tevékenységre, fa- és lakás díszítésre, színezésre, rénszarvasok készítésére, narancsos-fahéjas süti sütésre (a megszokott mézeskalács-készítésen felül) és az új játékok kipróbálására, meg úgy általában lazulni.
Olvasni vagy könyveket nézegetni, mesét hallgatni szerencsére mindegyik szeret, úgyhogy a könyvek sokszor előkerülnek.




Karácsony tájékán-után (dec. 24-27.) és az azt megelőző napokon is már vendégek, rokonok jöttek (a menüket feltettem a gasztro-blogba: Karácsonyi menü, Karácsonyi menü2. és a Karácsonyi sütik). Ez nagyon jó volt, de a végére már kicsit kifáradtam.

Ezzel párhuzamosan haladni kellett a munkámmal is, el-elcsípve néhány órát napközben, mert szerencsére Apa itthon volt, így legalább a gyerekek felügyelete megoszlott.

Mostanra vége ezeknek a napoknak, esős locspocsban cikázunk és szokjuk újra a kötött napirendet.
Úgy kell alakítani a napjaimat, hogy az eddigi munkákon felül még tanulok is, ez pedig csak úgy megy, ha a délelőtti pár óra nem a főzésre és a háztartásra megy el, hanem legkésőbb 9-re kész az ebéd és utána 11-ig tudok tanulni. Reggel 1/2 5-6-ig pedig szintén ezt csinálom.

Aztán 6 óra után jön a szokásos reggeli tevékenység: gyerekek ébresztése (szerencsére ebben a férjem segít), közös reggeli, aztán irány az iskola-óvoda.

Hazajövök, majd következik a főzés. Igyekszem egyszerű ételeket készíteni, vagy ha kicsit több időt igényel (pl. bableves), akkor azt előző délután-este főzöm meg.
(Heti menütippet a másik blogban találtok, olyan ételeket, amik elfoglalt napokon jól jönnek.)

Az iskola-ovi után következik itthon az ebéd, majd a délutáni órákra való oda-visszamászkálás, leckeírás, nyelvtanulás illetve a Kicsik délutáni alvása.
Este fél 9-9 tájban viszont a gyerekekkel egy időben fekszek és legtöbbször én alszom el leghamarabb :)

A kert most szerencsére nyugalmi állapotában van, a házimunkát pedig délután igyekszem megoldani (több, de inkább kevesebb sikerrel). Bevásárolni a városba mostanában ritkábban járok, inkább jó alaposan összegyűjtöm a listát, vagy a férjem meghozza, ami nagyon kell, mert egy-egy bevásárlás szinte egy egész délelőttöt igénybe vesz, másrészt most jócskán megemelkedett a benzin ára is...

Homoktövislevet kezdtem el inni, ettől viszonylag jól bírom a napokat. Ajánlom Nektek is!

Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Béka Béni bárja

Ritkán frissül ez a blog, pedig rengeteg minden történik. Az idővel nagyon hadilábon állok, de azért szeretném időnként megörökíteni az eseményeket, még ha rövidke formában is:

Egy-két évhez viszonyítva is hihetetlen módon felgyorsult az élet(ünk). A két nagyobb iskolában, a két Kicsi oviban van ebéd előttig, ami azt jelenti, hogy van 3 órám a főzésre, a ház rendben tartására és szezon időben a kertre valamint a munkámra.

Nem vagyok zsonglőr, hiszen ha osztunk-szorzunk, láthatjuk, hogy az első két tevékenység nagyjából ki is tölti ez a délelőttöt, vagyis a többire máshonnan kell időt nyernem. Az eredménye ennek pedig a folytonos sietés. Na, de most nem rólam, hanem a gyerekekről szeretnék írni:

Az iskola, ahova jár a nagylányom és a fiam, hagyományos szemléletű, kiegészítve művészeti oktatással. Felícia zongorázik, Ricsi pedig hegedülni kezdett tanulni.
Felícia ebben a hónapban többször is fellép hangversenyeken. Ő egyébként sokat változott az utóbbi hónapokban, jelentkezett verses mesemondó versenyre is, ahol olyannyira sikerült felülemelkednie a bátortalanságán, hogy első lett. Egy elég hosszú verses mesét mondott: Béka Béni bárja

Örülök a sikerének, mert nem az a zsebre vágott kezű, laza stílusú, akinek nem jelent gondot megszólalni, hanem pontos, precíz, érzékeny. Ez pedig nem mindig erény manapság.
Elkezdett egy saját blogot is, bár nincs sok ideje rá. Nagyon sok dolgot szeret csinálni, én úgy érzem ez túl sok, lebeszélni viszont nem lehet. Olvasni továbbra is nagyon szeret, most éppen az Akli Miklóst olvassa (nekem egyik kedvenc könyvem volt).

Alföldi szüret

Még a hó elején sikerült leszüretelni a tőkéken ottragadt fürtöket. A java a nyár során elfogyott közvetlen fogyasztással, de maradt rajta valamennyi, aminek mennyiségét kicsit alábecsültünk, mert körülbelül 30 üveg szőlőlé készült végül belőle.

A szedés nem éppen autentikus módon zajlott, lévén se puttonyunk, de még szőlőhegyünk sem. Ez csak amolyan alföldi szőlőszüret vödrökkel.

A leszedett fürtök a présbe kerültek, majd a levet rövid forralás után üvegekbe töltöttem. Ennek menete vagyis a tavalyi beszámoló olvasható: itt.

A termés magas cukortartalmát bizonyítják a préseléskor szédelegve keringő darazsak.

A gyerekek meg poharat tartva a kifolyó alá, azon frissiben ihatták az édes nedűt...

Iskolai tízórai ötletek

Több változással kezdődött a mostani tanév, érdekes módon ahol nehézségre számítottam ott nem jött be, amit viszont egyszerűbbnek véltem, arra több energiát kell fektetnem, mint gondoltam.

A két Kicsi ¼ 12-ig van az oviban, a Nagyok meg óraszám-függően. A Fiamnak elsős lévén 4 órája van, a Nagylánynak viszont leginkább 5.
Így fél 12-kor biztosan összeszedem legalább a 3 kisebbet.

A Művészeti Iskola órái és a többi más foglalkozás délután vannak, ezekre ebéd után megyünk vissza. Az edzések is inkább késő délután vannak.

Az étkezésük úgy alakul, hogy a tízórait eszik az iskolában, amit kis zsákban visznek. Zsinórral összehúzható és nagyon egyszerűen elkészíthető.




Az italt kis flakonban viszik, még egyelőre műanyagban, de szeretnék valami fém alkalmatosságot venni (olyat, ami nem hatalmas méretű, azzal nem sokra megyünk), mert a műanyagról sok rosszat olvastam, főleg ha melegen tárolódik benne a folyadék.

Tízóraira vagy házi péksüteményt vagy szendvicset visznek. Két éve a Nagylányom rendszeresen gyümölcssalátát vitt kis dobozkában, amit mini favillával evett meg.
Idén még csak almát csomagoltam eddig.

Folyadéknak citromos gyümölcstea, kókuszkaramell, karobital vagy malátakávé kerül az üvegbe. Mindenki mást szeret, úgyhogy ha nem teát csomagolok, akkor mindhárom másik elkészül…

Péksütemények közül eddig karobos csiga, szilvalekváros bukta, briós (madárka) és áfonyás-szezámos kalács készült.

A szendvicset megkenem lencsepástétommal, margarinnal (tudom, hogy nem a legjobb választás vagyis nem jó választás, de a vaj kilőve, a pálmazsír meg túl „zsíros” állagú), erre jön valami zöldség: cukkinikarika, paprika, illetve egyéb: tofu (reszelve vagy szeletben) vagy növényi sajt (ezt a 4 gyerek közül csak egy szereti, amit megértek, mert számomra is borzalmas az íze).
A Nagylányom pedig időnként sima sajtot visz (ő eheti).

Paradicsom nem kerül bele, mert szétáztatja a szendvicset, harapni meg kockázatos lenne…

A csíráztatást tavasszal elhagytam, de lassan nekifogok ismét. Nyáron nem szoktam, hiszen rengeteg friss zöldség van, amit közvetlenül a kertből tudok szedni.

Az eltelt 3 hét nagyon zsúfolt volt, egyrészt rengeteg kezdeti elintézendő dolog volt, másrészt a szokásos dolgokat sem vállalta át tőlem senki :) így nem értem rá még mindent rendesen kialakítani…
(A lakás egy része is elég kaotikus.)

Akinek van ötlete tízórai-ügyben, örömmel olvasnám, köszönöm előre is.

Felrakom a gasztro-blogomba is ezt a bejegyzést, ahova jól esik, oda írjatok…

Sulikezdés

Az elsős:



A negyedikes:



A Kicsikből meg az egyik beteg (40 fokos láz), pedig már két éve nem voltak betegek. Úgyhogy az ovit csak hétfőn kezdjük....